Ismerkedne.hu társkereső - társkeresés - Cikkek
Nemem
 vagyok
Keresek egy
 keresek
aki
-
Csak képekkel  
Felhasználói név: 
Jelszó: 

  
 
Főoldal
  Randi ötletek
Elvárások a társkeresés terén
2009. 10. 28

A társkeresés, és a párválasztás az alapvető evolúciós késztetések mellett igencsak gyakorlati okokra vezethető vissza. A férfinak és a nőnek a... tovább olvasom

Az első randi
2009. 10. 27

Ha a társkereső partnerekben megvan a kölcsönös rokonszenv, (a másik sikerrel átesett az első „zsűrizésen” és úgy döntünk, hogy kicsit közelebb... tovább olvasom

Összes ötlet

  Programok
Távoktatásos Coach képzés

by aChico

Minden hónapban indulnak új Business Coach csoportok!

A távoktatásos Business Coach képzés három hónapos, havonta egy nap kiscsoportos gyakorlat sorozatot, illetve egy óra online konzultációt foglal magában.
A távoktatásos...

tovább olvasom

Összes program

Cikkek
Vissza  
Érdekes tények a párválasztásról
2009. 02. 12

Az ember társkeresése, szaporodása és utódgondozása évmilliós genetikai parancsok szerint, összetett lelki- szellemi- és testi folyamatok közepette és ugyancsak összetett társadalmi szabályok szerint megy végbe. Ez utóbbiak a biológiai momentumokat sokszor szinte el is fedik, de azok ettől még nagyon is jelen vannak. Az evolúciós folyamatok, minták és örökségek nagyon erőteljes hatást gyakorolnak a modern ember viselkedésére is. (Akár tetszik, akár nem…) Ezért hasznos lehet röviden megnézni, milyen erőteljes – évmilliós – evolúciós gyökerei vannak a párválasztásnak. Az állatvilágban, alapvetően kikapcsolhatatlan ösztönkésztetés (létfeladat) a faj fenntartása, a szaporodás. Az életet, a létet is azért kell fenntartani, hogy ez megtörténhessen. Közben szakadatlan versengés folyik azért, hogy az egyed minél eredményesebben, minél több utódba tudja génjeit átörökíteni. Ez a verseny meghatározza mind azt, hogy az egyed milyen párt keres magának, mind azt, hogy ezt miként teszi. Nincs ez másként az embernél sem, akár kőbalta, akár mobiltelefon van a kezében. Ráadásul a szaporodás és utódgondozás területén a két nem biológiai feladatai és adottságai is alapvetően eltérőek. A férfi evolúciós feladata, hogy minél többször és több helyen helyezze el genetikai kódját, azaz minél több nőt ejtsen teherbe. A nő biológiai feladata viszont az utódgondozás, az anyaság. Ez a legmeghatározóbb oka a két nem mind a mai napig meglehetősen eltérő párválasztási szempontjainak, stratégiájának és magatartásának. A nő hosszútávra tekintő párválasztási stratégiája, a gyerek iránti erőteljesebb elköteleződése egyenes következménye annak, hogy nemcsak neki kell 9 hónapon keresztül testében hordania a benne megfogant, jövendő utódot, hanem a szülés után a szoptatás, gondozás több éves feladata is az övé. Mindez jóval több energiát igényel tőle, mint a férfitól. A nő tehát nem csupán nemzőképes, hanem olyan férfit keres, aki feltehetően a hosszú évekig gondozásra, támogatásra szoruló gyerek felnevelésében is kellő segítséget tud és hajlandó nyújtani. Ebből következően azok a férfiak indulnak legnagyobb eséllyel a nő meghódítására, akik vagy már megfelelő erőforrásokkal rendelkeznek, vagy eléggé erősnek, rátermettnek, ügyesnek és elszántnak minősülnek ahhoz, hogy ezeket az erőforrásokat megszerezzék. Azonban az is tény, hogy nem mindig jön össze, hogy egy férfiben legyen meg a jó gén, meg a támogatásra, gondozásra való hajlandóság is. (Ilyenkor elválik egymástól a biológiai apa és a gondoskodó apa személye. Hiába, vannak jó pasik és vannak jó apák…)

 

Gyökeresen eltér ettől a férfi párválasztási stratégiája, evolúciós késztetése, amely alapvetően rövid távú. A férfi akkor tudja génjeit a legsikeresebben tovább örökíteni, ha minél több nőt ejt teherbe. Ehhez olyan nőket keres, akik nagy valószínűséggel nemzőképesek, vagyis fiatalnak és egészségesnek néznek ki, tehát feltehetően alkalmasnak a megtermékenyülésre és a gyerek kihordására. Azok a nők esélyesek tehát nála, akik e jellegzetességeket minél jobban mutatják: szimmetrikus az arcuk és a testük, megfelelő a derék/csípő arányuk, dús az ajkuk, sima a bőrük, stb. Nem véletlen tehát, hogy mást és másként keres a férfi és a nő. Más (külső és belső) jellemzőket keresnek, és a kiválasztás esélyének növelése érdekében mást is hangsúlyoznak. Így volt ez hatvanezer, hatezer, hatszáz és hatvan éve is, és ma sincs másként. Mindkét nem válogat, mert igyekszik az elérhetők, a rendelkezésre állók közül a legjobbat kiválasztani.

 

A nők igyekeznek a férfiak érdeklődését felkelteni, hangsúlyozva fiatalságukat, egészségüket. A férfiak pedig megpróbálják a számukra vonzó nők figyelmét magukra irányítani, hangsúlyozva fizikai erejüket, elért anyagi-, társadalmi helyzetüket, lehetőségeiket, támogatásnyújtási-, védelmező képességüket. Mindez tehát együtt születik velünk, bárhogy szörnyülködjenek és értetlenkedjenek rajta az utóbbi évtizedekben egyesek. Nincs olyan ideológia, kultúra vagy divat, ami e késztetéseket eltörölné, és az ezek által irányított magatartást alapjaiban és tömegesen megváltoztatná. Több kutatási eredmény is egyértelműen igazolja, hogy alapvetően ma is ezeket a „genetikus” párválasztási stratégiákat alkalmazzuk, és az ezeknek megfelelő párkapcsolatok szilárdabbak, és több gyerek születik belőlük, mint az ezektől eltérő alapokon nyugvó párkapcsolatokból.