Ismerkedne.hu társkereső - társkeresés - Cikkek
Nemem
 vagyok
Keresek egy
 keresek
aki
-
Csak képekkel  
Felhasználói név: 
Jelszó: 

  
 
Főoldal
  Randi ötletek
Elvárások a társkeresés terén
2009. 10. 28

A társkeresés, és a párválasztás az alapvető evolúciós késztetések mellett igencsak gyakorlati okokra vezethető vissza. A férfinak és a nőnek a... tovább olvasom

Az első randi
2009. 10. 27

Ha a társkereső partnerekben megvan a kölcsönös rokonszenv, (a másik sikerrel átesett az első „zsűrizésen” és úgy döntünk, hogy kicsit közelebb... tovább olvasom

Összes ötlet

  Programok
Távoktatásos Coach képzés

by aChico

Minden hónapban indulnak új Business Coach csoportok!

A távoktatásos Business Coach képzés három hónapos, havonta egy nap kiscsoportos gyakorlat sorozatot, illetve egy óra online konzultációt foglal magában.
A távoktatásos...

tovább olvasom

Összes program

Cikkek
Vissza  
Elvárások a társkereséssel kapcsolatban 2.
2009. 02. 12

Rendkívül sikamlós, nehéz, majdhogynem aláaknázott terület manapság a társsal, társkereséssel kapcsolatos elvárások területe. Az eredeti belső - evolúciós - elvárásokat mindinkább sűrű, nehéz rétegekben fedik el a külső, sokszor kifejezetten zagyva, megvalósíthatatlan kulturális elvárások, szinte végtelen számúvá növelve az egyéni értelmezések által. (Az a szabály: hogy nincs szabály. Bármi megkérdőjelezhető, újraírható.)  Van ebben jó?! Persze, van. Van rossz is? Naná, rengeteg. Hatalmas mennyiségű emberi szenvedés oka, kiindulópontja az a helyzet, amelyben egyre kevésbé tudjuk, mi várható el egy nőtől, mi várható el egy férfitól egy férfi-nő párkapcsolat keretében. Mint a társadalom számos területén, itt is tombol a “bullshit”. “Nagy igazságok” zuhognak ránk, mi pedig a zajtól és a mennyiségtől kábán, fáradtan egyre kevésbé gondolunk bele e fényesre aranyozott szép szavak belső tartalmába. Az általam rendkívül veszélyesnek tartott “szerelmi házasságról” már írtam. Legalább ekkora aknát rejt maga a “házasság”, vagy éppen a “társkapcsolat”. Fogalmak, amelyeknek belső tartalmáról mind kevesebbet gondolkodunk, miközben egyre ritkábban fordulhat elő, hogy ugyanazt értsük rajtuk. Ráadásul, nem két fogalom, hanem egy nő és egy férfi kellene, hogy megbízható szövetségesre találjon egymásban.

 

Amit láthatóan tudunk: az a külső. Hogy nézzen ki az áhított másik. Adatok: cm, kg, év, stb. Ha 5 kilóval több, nem jó, ha 5 centivel alacsonyabb, nem jó? Hova fér ebbe a sablonba egy másik hús-vér ember? Tényleg ez kell?! Nem az lenne egy cél, hogy ne adj isten, egy életen keresztül jó érezzük magunkat vele? Ágyban, asztalnál, templomban vagy akár a sivatagban?

 

Még vagy ötven éve is a magánélet, az, ami a négy fal között történt nő és férfi között, nem tartozott senkire. Most szinte alig akad média, amely nem adna betekintést (a szó minden értelmében) a ruhák és a takarók alá. Már nem bíznak semmit a képzeletre. Csakhogy, ettől sem okosabbak, sem ügyesebbek, sem boldogabbak nem lettünk a kapcsolatainkban. Sőt! Tapasztalatokon nyugvó meggyőződésem, hogy csak a káosz növekszik, úgy a fejekben, mint a kapcsolatokban. Félreértések épülnek félreértésekre. A nők “férfiuralom” alóli “felszabadítása”, amely tökéletesen helyénvaló a politikában és még néhány helyen, elszabadult hajóágyúként tarolja le az intim kapcsolatokat. A (termelési) versenynek, a “nemek harcának”, a félreérett egyenlősdinek semmi helye férfi és nő kapcsolatában.

 

A férfi is ember, a nő is ember, de az ember vagy nő, vagy férfi. Egyenlők, de nem egyformák! Mások. Ezért vonzzák egymás (általában). Másként jár az agyuk, másként működik a testük, más a dolguk egy kapcsolatban és az életben. Ezt figyelembe kell(ene) venni az elvárások megfogalmazásakor. Lehet persze minderről megfelejtkezni, csak nem következmények nélkül. A munkahelyén egész nap férfiakkal harcoló nő otthon sem tud kikapcsolni és doromboló “házicicává” alakulni. A domesztikált férfi kiváló házimunkaerő lesz, de már nem fogja hős oroszlánként védelmezni szíve hölgyét. Szép dolog a génsebészet, de mi nem vagyunk még erre (szerencsére) kiképezve. Óvatosan tehát a “keresztezésekkel”, a kísérletekkel!

 

Az se ártana, ha legalább minimális jártasságot szereznénk az érzelmek területén. Ha ennek eleget tennénk, nem várnánk el egy férfitől, egy nőtől, egy házasságtól, hogy “boldoggá tesz” minket. Főleg nem élethossziglan. Rájönnénk, hogy az érzelmeink nem egyneműek, nem állandóak, nem egy másik ember váltja ki azokat, és nem akaratfüggőek. Mindezt persze nem tanítják - minek is(?) - sőt inkább az ellenkezőjét sugallják, harsogják napról napra, mit sem törődve a következményekkel. Kár…