Ismerkedne.hu társkereső - társkeresés - Cikkek
Nemem
 vagyok
Keresek egy
 keresek
aki
-
Csak képekkel  
Felhasználói név: 
Jelszó: 

  
 
Főoldal
  Randi ötletek
Elvárások a társkeresés terén
2009. 10. 28

A társkeresés, és a párválasztás az alapvető evolúciós késztetések mellett igencsak gyakorlati okokra vezethető vissza. A férfinak és a nőnek a... tovább olvasom

Az első randi
2009. 10. 27

Ha a társkereső partnerekben megvan a kölcsönös rokonszenv, (a másik sikerrel átesett az első „zsűrizésen” és úgy döntünk, hogy kicsit közelebb... tovább olvasom

Összes ötlet

  Programok
Távoktatásos Coach képzés

by aChico

Minden hónapban indulnak új Business Coach csoportok!

A távoktatásos Business Coach képzés három hónapos, havonta egy nap kiscsoportos gyakorlat sorozatot, illetve egy óra online konzultációt foglal magában.
A távoktatásos...

tovább olvasom

Összes program

Cikkek
Vissza  
Párválasztási érettség
2009. 02. 12

Így vagy úgy, a párválasztásra érett férfi és nő nagyjából tudja, hogy milyen partnert keres (él benne egy partnerideál) és többnyire kialakultak a házassággal, tartós együttéléssel kapcsolatos elvárásai. Ezek összessége és milyensége számos tényezőtől függ. Elvárásaink, vonzódásaink csak egy része tudatos, más részük mélyen a tudattalanunkban rejtőzik. Az elvárások erősen függnek pl. attól, hogy önmagunkat milyennek tartjuk (önértékelés) és ebből is eredően mit várunk önmagunktól. Ez is része az evolúciós logikának – esélyeink maximalizálása érdekében – az esetek döntő többségében önmagunkhoz hasonlót keresünk. Hasonlót genetikailag, szociálisan, érzelmileg, intellektuálisan, világnézetileg, kulturálisan, stb. Mókás, de ma már kutatások is igazolják, amit évezredek óta ösztönösen tudunk, hogy nagyobb esélye van a sikeres, hosszú távú, stabil párkapcsolatra a hasonlóknak, mind az ellentétes tulajdonságokkal, eltérő hátérrel rendelkezőknek. Az ellentétek vonzóak, izgalmasak ugyan, de az izgalom idővel elmúlik… A számunkra vonzó, a szimmetrikushoz közel álló külső, a fizikai, szexuális vonzerő ránk gyakorolt hatása, a genetikai „minőség” jelzésén túl a – genetikusan – hasonló megtalálását, kiválasztását is szolgálja. (A kutatások szerint a több gyerekkel rendelkező, stabil házasságban élők többsége nemcsak az életkor, faj, társadalmi osztály, iskolázottság, vallás, testi és lelki jelleg tekintetében áll közel, hanem genetikailag is jobban hasonlít egymásra, mint a véletlenszerűen kiválasztott „párok” tagjai.) Nemcsak a fizikai-, lelki tulajdonságokban, társadalmi vagyoni státuszban keressük a hasonlót. Mindenkinek vannak olyan élethelyzetei, amelyeket megszokott, amelyekben jól-, illetőleg biztonságban érzi magát. Ezek fenntartása, biztosítása ugyancsak előkelő helyen áll a partnerünktől várt (elvárt) tulajdonságok és magatartások között. De épp ilyen erős vágy élhet bennünk arra, hogy egyes, korábban (a szüleink, a családunk által) ki nem elégített szükségleteink végre a párunk mellett kielégülhessenek. A hasonlóságok mellett – tudatosan vagy tudat alatt – sokan igénylik, hogy a másik bizonyos lelki vagy testi tulajdonságainak eltérő volta következtében legyen az ő „kiegészítőjük”. Ráadásul ez elkerülhetővé teszi a: „két dudás egy csárdában” helyzetet. Ha a „kiegészítés” jól működik, erősítheti mind a két személyiséget épp úgy, mint magát a kapcsolatot. Hasonló okok vezetnek arra – amit már többen megfigyeltek és vizsgáltak – hogy olyan társakat keresünk és választunk, akik többé-kevésbé szüleinket tükrözik vissza. A szülőkkel való kapcsolatunk mindenesetre igen sokban meghatározza párkapcsolatunkat (párkapcsolatainkat) is. Erősen leegyszerűsítve: a jó kapcsolatot szeretnénk „megismételni”, a rosszat pedig szeretnénk „újrajátszani” (hátha most végre sikerül…). Talán mondanom sem kell, hogy amennyiben a pár valamelyik vagy éppen mindkét tagjának lelki, személyiségi problémái, zavarai vannak, ez a párkapcsolatban is zavaró tényező. A belső ellentétek, félelmek, szorongások a párkapcsolatot is terhelik, bár esetenként éppen a párkapcsolat ad lehetőséget ezek ellensúlyozására, vagy éppen elfojtására.

 

Minden, a párkapcsolatokat érintő változás ellenére, (vagy talán éppen azért,) az összes kutatás azt az eredményt hozza, hogy az emberek szinte mindennél jobban, kétségbeesetten vágynak a boldog párkapcsolatra, a szerelemre. Mindkét nem hiányolja a “valódi” társat. Igaz, ennek eléréséhez mind több feltételt támasztanak. A jó párkapcsolat feltételének, nélkülözhetetlen alapjának mindkét nem a kölcsönös tisztelet, a megértés, az őszinteség, a szeretet, a hűség, és a harmonikus szexuális élet együttes meglétét tartja. A félénkek, visszahúzódók számára jó hír, hogy a felmérések szerint mind a nők, mind a férfiak többsége alapvetően „normális” igényekkel, elvárásokkal kezd a párkereséshez. Még a látszólag magasabb, különlegesebb igények mögött is sokszor ott vannak az önmagukkal előre megkötött kompromisszumok. A rossz hír az, hogy már nemcsak az „evolúciós elvárásoknak” kell megfelelni – sőt természetesen kölcsönösen megfelelni – hanem mindannak a személyes elvárás rendszernek, amelyet ki-ki saját magának állított össze. Ebben pedig benne van mindaz az elvárás, amelyet otthonról, a szüleitől „hozott”, és saját élete során kialakított. Barátságok, korábbi párkapcsolatok épp úgy alakítanak ezen, mint a szűkebb-tágabb környezetben látott-, hallott példák, az olvasmányélmények, a TV műsorok, stb. Az igények, elvárások ráadásul folyamatosan alakulnak, változnak (bizonyos szempontból nőnek, másból csökkennek). A nők alapvetően náluk magasabb, erős, sportos, robusztus, ambiciózus férfit keresnek, azonos vagy magasabb iskolai végzettséggel, társadalmi- jövedelmi státusszal. Legyen persze helyes, humoros, vonzó, no meg intelligens. (A tipikus társkereső férfi ezért: “fiatalos, sportos, kiegyensúlyozott, nem dohányzik, és nem iszik. Lakása, autója, biztos egzisztenciája van.) A harmincas, sikeres nők – noha nem gyakran ismerik be, de – meglehetősen gyakran elvárnák, hogy a férfi úgy illeszkedjen be az életükbe, hogy gyakorlatilag semmin se kelljen változtatni a kapcsolat miatt. Akkor legyenek ott, amikor szükség van rájuk, (kísérőként, barátként, szeretőként, netán férjként. Vagyis olyan laza kapcsolatra vágynak, ami nem igényel túl sok időt, energiát, elköteleződést, kötődést.  Ezzel sok férfi is így van, miközben kevésbé „modern” társaik zavarodottan, sőt dühösen kapkodják a fejüket. Milyenek ugyanakkor a férfiak általános elvárásai? Tulajdonképpen két alapvető elvárás van, a leendő partnernő legyen fiatal és szép, vagy legalább is csinos. Kicsit azért lehet ezt még részletezni, nem baj, ha a keresett nő: nőies, vékony, karcsú vagy sportos, vonzó, kedves, ápolt, vidám, értelmes, és persze legyen jó az ágyban, szeresse az erotikát. No meg persze, legyen házias. Ne legyen savanyú, hisztis, pazarló. A társkereső hirdetésekben a nők szinte kivétel nélkül “csinosnak mondottak, és vékonyak”. Mindkét nemnél visszatérő elvárás az életet-, a sport szeretete, a vidámság, a spontaneitás.

 

Milyen tendenciák figyelhetők még meg a „húspiacon”, ahogy egyesek cinikusan nevezik a társkeresés területét? Mind több pl. az „alibi párkereső”, aki csak magát vagy a környezetét akarja megnyugtatni azzal, hogy ő tulajdonképpen keres. De valójában nem akar kapcsolatot. Vagy akar, de csak később, majd valamikor. Nem siet, mert nem érzi sürgetőnek és erősnek a késztetést sem a társválasztásra, sem a gyerekvállalásra. Ideje sincs rá. Az is új jelenség, hogy már nemcsak a gyerekes nők, hanem a gyereküket egyedül nevelő apák is nagyon nehezen találnak párt. A társkeresők meglehetősen nagy hányada „árva gyereket” keresne, olyat, akivel nem jön együtt semmiféle „csomag”, sem család, rokonság, sem korábbi kapcsolatokból származó problémák, lehetséges konfliktusok. A baj csak az, hogy a párkeresők túlnyomó többsége már túl van egy vagy több korábbi kapcsolaton, egy vagy két szülője, netán nagyszülője is van, tehát bizony nem lehet „csomag” nélkül megszerezni. Ritkán kerül szóba, pedig a nők pártalálási esélyeit komolyan rontja az körülmény, hogy gyakorlatilag minden korcsoportban kevesebb a férfi, mint a nő. A férfiak halálozási aránya ugyanis minden életkorban magasabb, mint a nőké. Míg a 15-24 éves korosztályban száz egyedülálló nőre 99 egyedülálló férfi jut, a 25-34 éves nőknél már csak 89, a 35-45 éveseknél pedig 67! 40 év fölött tehát már kimondottan rosszak az egyedülálló nők pártalálási esélyei.