Ismerkedne.hu társkereső - társkeresés - Randi ötletek
Nemem
 vagyok
Keresek egy
 keresek
aki
-
Csak képekkel  
Felhasználói név: 
Jelszó: 

  
 
Főoldal
  Randi ötletek
Elvárások a társkeresés terén
2009. 10. 28

A társkeresés, és a párválasztás az alapvető evolúciós késztetések mellett igencsak gyakorlati okokra vezethető vissza. A férfinak és a nőnek a... tovább olvasom

Az első randi
2009. 10. 27

Ha a társkereső partnerekben megvan a kölcsönös rokonszenv, (a másik sikerrel átesett az első „zsűrizésen” és úgy döntünk, hogy kicsit közelebb... tovább olvasom

Összes ötlet

  Programok
Távoktatásos Coach képzés

by aChico

Minden hónapban indulnak új Business Coach csoportok!

A távoktatásos Business Coach képzés három hónapos, havonta egy nap kiscsoportos gyakorlat sorozatot, illetve egy óra online konzultációt foglal magában.
A távoktatásos...

tovább olvasom

Összes program

Randi ötletek
Vissza  
Ismerkedés
2018.12. 11

A társ kiválasztásának keretei, játékszabályai

Többnyire az első (és nem utolsó) találka után jöhet a behatóbb ismerkedés. Következhet a részletes, meglehetősen sok, sokszor ellentmondásos, és bizony mindig csak részben tudatos vizsgálódás és értékelés: megfelel-e, illik-e hozzánk a másik. Mint korábban említettem, valójában a találkozás első néhány pillanatában eldől a dolog, utána már csak annak eldöntése következik, hogy van-e, lehet-e jövője a kapcsolatnak. Döntésünk pedig csak részben tudatos, a genetikai, tudatalatti, stb. mozgatókról valójában igen keveset tudunk.  

Még egyáltalán nincs messze az az idő, amikor az egyes társadalmakban, kultúrákban mindenki által ismert és tiszteletben tartott társadalmi játékszabályok és lépések szerint zajlott a párválasztás. Régi hagyományok szavatolták és biztosították a két nem ismerkedését. A két nem közeledésének, találkozásának meg voltak a biztonságos, elfogadott színhelyei, rítusai. Hagyományőrző öregek gondoskodtak róla, hogy a fiatal lányok (a társadalmi állásnak, kultúrkörnek megfelelően) közeledésre diszkrét, de érthető “felhívó” jelzéseket adjanak az általunk kiszemelt fiatalembernek, a fiatalemberek pedig ezeket „megfelelően” fogadják. Még a XX. század első felében sem léphetett ki gardedám nélkül egy fiatal lány az utcára, mert a jó hírét veszélyeztette. A táncos összejövetelek (táncház és a bálok) jelentették az ismerkedés helyszíneit. Tisztességes, erkölcseikre vigyázó büszke lányok a nagynéni vagy a kedves mama kíséretében látogattak el az ismerkedés helyszínére. A parasztlányok dalokkal, legénycsúfolkodókkal, különböző incselkedésekkel,  pl. hajszalag, keszkenő “elvesztésével”, mondókákkal hozták a legény tudomására, hogy ő “a kiválasztott”. A kisasszonyok a legyezőmozgások “bonyolult” jelzéseivel, a zsebkendő, imakönyv elejtésével adtak lehetőséget a kiválasztott fiatalembernek a “közbelépésre”, melyet a bemutatkozás, az udvarias közeledés követhetett. A fiatalembereket megtanították, hogy ki kell várnia a leány finom jelzéseit a siker érdekében. Valamire való fiatalember táncra sem kérte fel a lányt, ha nem kapott előtte világos jelzést arra, hogy közeledhet. Persze mindig voltak ügyetlenebb lányok, akik “petrezselymet árultak”, és fiatalemberek is, akiknek “kitették a szűrét”. Udvarias lovagok a gardedám engedélyével táncba vihették a hölgyeket, s kölcsönös szimpátia esetén, szigorú távolságtartás mellett, kacér pillantásokkal, szép szavakkal közeledett a fiatalúr a kisasszonyhoz. Néhány táncos este után hazakísérhette a fiú a lányt, s ha komolyak voltak a szándékai, akkor szülői engedéllyel közeledhetett a lányhoz. Az ismerkedés fő célja a – kölcsönösen előnyös – házasság létrehozása volt. Az udvarló meggyőzte a leendő apóst (néha a leendő anyóst) az előnyös tulajdonságairól és a hozomány nagyságáról. Jövendő férj és feleség egymás iránti vonzalma csak ezután következett.

A keretek-, szabályok felbomlása

Most az a szabály, hogy: nincs szabály! Sok nő vissza is sírja a hajdan-volt időket, mikor a férfiak tették meg az első – nyilvános – lépést, vagyis (legalább látszólag) ők kezdeményeztek. (Persze, mint írtam, a valóságban mindig a nő „osztotta a kártyát”.) De nemcsak a nők érzik magukat bizonytalannak az új helyzetben, hanem legalább ennyire a férfiak is, ha egy nő leszólítja őket. A biztonságot adó, hagyományos ismerkedési játékszabályok ugyanis – az alapokkal együtt – fellazultak, majd jószerével eltűntek. A társadalmi jogegyenlőség (egyenlő lehetőségek és bánásmód a politikai szavazás, a tanulás, a munka és a munkáért járó bér területén) jogos és helyes igénye összekeverődött és átértelmeződve begyűrűzött olyan területekre is, mint a párkapcsolatok és a párkeresés. Pedig ott semmi keresnivalója nem lenne, hiszen nő és férfi nem „egyenlő”, hanem különböző, eltérő biológiai jellemzőkkel, működéssel és életfeladattal. Furcsa és torz egyenlősdi vette kezdetét, rengeteg bizonytalanságot és zavart keltve a két nem viszonyában. Ezért is, másért is a „fejlett” társadalmakban mára eltűntek azok az évszázados, sőt évezredes keretek és szabályok, gyökeresen megváltoztak a körülmények, amelyek között nő és férfi természet adta mássága értelmet nyerve meg tudott mutatkozni, ki tudott bontakozni. Fiúk és lányok ma kisgyerekkoruktól együtt vannak, azonosnak és azonosan kezelve, minden elkülönültség nélkül. Tanulótársak, sporttársak, munkatársak, lakótársak, versenytársak, haverok, barátok. Csak éppen nem férfiak és nem nők… Nincs egy kis távolság, nincs egy kis ismeretlenség, jó értelemben vett titokzatosság, amely kellő teret adna a hívásra és a vágyakozásra.  

Hol a társadalom által elismert és elfogadott hely és keret az ismerkedésre? Melyek az ismerkedés általánosan és kölcsönösen elfogadott, betartott szabályai? Nem meglepő, hogy a modern társadalmakban általános panasz a párkeresők részéről, hogy nincs hol ismerkedni. Persze ezek létrejönnek – hiszen óriási erő hajtja egymás felé a nőt és a férfit – csakhogy az újonnan kialakult ismerkedési terepek és lehetőségek többsége bizonyos fokig művi, mesterkélt, és ezért bizony valamelyes tökéletlen. De, ezzel most együtt kell élni. Lehet bölcselkedni arról, hogy aki nyitott szemmel jár, elvileg bárhol rátalálhat a párjára. Hiszen abból a szempontból még ki is tágult a világ, hogy már szinte mindenütt lehet ismerkedni. Lehet ismerkedni suliban, sportolás közben, munkahelyen, utazás alatt és lehet a neten is keresgélni. Ugyanakkor bizony utcán, vagy diszkóban, szórakozóhelyen, netán kocsmában leszólítani, gyorsrandin ismerkedni lehet egyik vagy mindkét fél számára kellemetlen, sőt akár megalázónak is tűnhet a helyzet, no meg az azonnali döntés kényszere. De sokak számára hasonlóan „ciki” szégyelleni, titkolni való egyelőre az Interneten való ismerkedés is.

Nemcsak a helyszín és a mód nehezíti az ismerkedést, hanem a szándék (az elvárás) vagy legalább is annak kinyilvánítása is sokszor bizonytalan. A lehetséges ismerkedési helyek körének tágulásával az erkölcsök is tágabbak lettek. Nemcsak az ismerkedés öltött más formát, hanem az élet felgyorsulásával lerövidült és céltudatosabb, közvetlenebb lett a közeledési szakasz, és hangsúlyosabbá vált a szexuális tartalom. Nem is olyan ritka már, ha az első randin nem csak az első csók esik meg, hanem akár konkrét szexuális ajánlatra is sor kerül. Nem okoz közbotrányt, ha valakihez odamegyünk az utcán és elkérjük a telefonszámát. Nem feltétlenül vált ki felháborodott elutasítást a kérdés: hozzád vagy hozzám? Nincsenek „felesleges” körök… Miért is, amikor erős a kínálati oldal. Ha az egyik nemet mond, ott jön a másik. Nem kevesen vannak, akik ezt gátlástalanul ki is használják. Sokan ugyanakkor nem tudják, vagy nem merik még önmaguknak sem bevallani, hogy mihez, mire is keresnek társat. Mert ugye, a lehetőségek is kibővültek, ahogy szabadabbá, lazábbá, kötetlenebbé és esetenként gátlástalanabbá vált az ismerkedés. Kereshetünk társat rövid vagy hosszú távra, szoros vagy éppen laza kapcsolathoz, szexhez, szabadidőhöz, együttéléshez, házassághoz, (gyerekkel vagy gyerek nélkül)… A szándék pedig nincs ránk írva, ráadásul módosulhat is. Önismeret, öntudat, önbizalom dolgában sem vagyunk egyformák. Margaret Maid (amerikai antropológus) hasonlította a ma nőjét és férfiját olyan táncospárhoz, akik egyike sem ismeri az általuk táncolt társas tánc koreográfiáját. (Mindez – és persze még nagyon sok minden – talán ott van azokban a jelenségekben, hogy a fiatalok is mind többen vannak egyedül, miközben a kapcsolatok is mind rövidebb ideig tartanak. Lejár a “szavatosságuk”.). Persze, vannak azért még igazodási pontok: az evolúció, a biológia és a genetika. Mert globalizáció, társadalmi-, gazdasági változások, módosuló életmód ide vagy oda, ezek azért még mindig sok mindenben meghatároznak minket.