Ismerkedne.hu társkereső - társkeresés - Randi ötletek
Nemem
 vagyok
Keresek egy
 keresek
aki
-
Csak képekkel  
Felhasználói név: 
Jelszó: 

  
 
Főoldal
  Randi ötletek
Elvárások a társkeresés terén
2009. 10. 28

A társkeresés, és a párválasztás az alapvető evolúciós késztetések mellett igencsak gyakorlati okokra vezethető vissza. A férfinak és a nőnek a... tovább olvasom

Az első randi
2009. 10. 27

Ha a társkereső partnerekben megvan a kölcsönös rokonszenv, (a másik sikerrel átesett az első „zsűrizésen” és úgy döntünk, hogy kicsit közelebb... tovább olvasom

Összes ötlet

  Programok
Távoktatásos Coach képzés

by aChico

Minden hónapban indulnak új Business Coach csoportok!

A távoktatásos Business Coach képzés három hónapos, havonta egy nap kiscsoportos gyakorlat sorozatot, illetve egy óra online konzultációt foglal magában.
A távoktatásos...

tovább olvasom

Összes program

Randi ötletek
Vissza  
Mi alakítja a kapcsolatokat?
2020.07. 09

 A Föld népessége alig száz év alatt az ötszörösére növekedett. Jelenleg úgy 6,4 milliárd ember él e bolygón. Ez a szám 40 éven belül, az előrejelzések szerint 9 milliárdra nő. Ugyanakkor a népességszaporulat merőben másként alakul a Föld egyes részein. Ázsia egy részében és Afrikában, miközben viszonylag alacsony az átlagéletkor, folyamatosan és gyorsan emelkedik a születésszám, egyre több a fiatal a népességen belül. Ezzel szemben a – technikailag – fejlett országokban, miközben növekszik az élettartam, a termékenység gyorsan csökken. A lakosság elöregszik. Az idősebbek egyre többen, a fiatalok pedig kevesebben vannak. Az okok – mint általában – igen összetettek. A gazdaság változásával együtt átalakuló társadalmi berendezkedés óhatatlanul vezet a gondolkodás, a normák, értékek és szokások megváltozásához, sok esetben bizonytalanná válásához. Kitolódott a felnőtté válás ideje, és más a sorrendje is. Az iskola elvégzését már nem feltétlenül követi a házasság és a családalapítás alapját megteremtő első munkavállalás, illetőleg a munka gyakran nem is biztosítja sem új igényeknek megfelelő megélhetést, sem a párkapcsolat kialakítását, vagy a gyerekvállalást.

A nyugati társadalmakban, a párkapcsolatokban gyakran különböző karrierek (és életcélok) futnak egymás mellett. Megváltozott a munka és munkakörnyezet, a nők jelentős része munkába állt. Mindezek, és a női egyenjogúságért való küzdelem, az egyén szerepének fokozott hangsúlyozása, az önmegvalósítás növekvő vágya, a „fogyasztás” együttesen idézik elő a szűkebb és tágabb emberi közösségek-, kapcsolatok átalakulását, benne a párkapcsolatok, a házasság, a családi kapcsolatok módosulását, az új formák megjelenését. Ebben az új és állandóan változó helyzetben sok az új, nemegyszer egymásnak is ellentmondó igény, elvárás mind a nőkkel, mind a férfiakkal szemben. Az elvárások nem elhanyagolható része minden bizonnyal túlzó. Sok a bizonytalanság, a „csak azért is” bizonyítási kényszer. A korábbi többgenerációs (nagy) családok többnyire felbomlottak, a családok aprózódni kezdtek. Előbb csak a szülőkből és gyerekekből álló kiscsaládok jelentek meg, majd – részben a növekvő számú válások, szakítások hatására – növekedni kezdett a csak az egyik szülővel együtt lakó gyerekekből vagy gyerekből álló un. „csonka” családok száma is. A házasságkötések időpontja több évvel kitolódik, és általában egy-két hosszabb kapcsolat is megelőzi ezeket. A gyerekvállalás időpontja szintén jelentősen kitolódik.

A fiatalok mindinkább úgy értékelik, hogy számukra – az addigi életvitelükhöz képest – komoly áldozattal jár a házasság, a családalapítás. A karrierépítés, a viszonylagos anyagi biztonság megteremtése során nem sok energia és idő marad egy harmonikus partnerkapcsolat kialakítására. Férfiak és nők egyaránt ragaszkodnak a (készen kapott) álmainkhoz, a megszokott szabadságukhoz, az önállóan felépített saját életükhöz. Ragaszkodnak hozzá, hiszen megdolgoztak érte… Nem igazán akarják mindezt feláldozni egy kapcsolatért. Ugyanakkor többségük intimitásra, szeretetre, gyengédségre, kényeztetésre – is – vágyik. A hagyományos nemi szerepek azonban egyre bizonytalanabbá válnak, a nők férfias, a férfiak nőies tulajdonságokat kezdenek mutatni. Az eredmény furcsa zavartság mind a párkeresésben, mind a párkapcsolatokban. Amúgy mindinkább jellemző megint, hogy – ha egyáltalán akkor – hasonló hasonlóval lép kapcsolatba vagy házasodik. Diplomás a diplomással, gazdag a gazdaggal…  A meglévő párkapcsolatokban a pénzkereset, a karrierépítés, a növekvő elvárások miatt megnyúló munkaidő, a felgyorsult életvitel kifárasztja a partnereket, kevesebb energia, idő és figyelem jut egymásra. A gyorsan változó élethelyzetekben gyorsabban és átfogóbban változnak az emberek is, a párkapcsolaton belül pedig hol egyik, hol másik változik. A változás üteme és iránya előre kiszámíthatatlan. Az eredmény mindenesetre nagyon sok esetben az, hogy lazul, gyengül a kapcsolat, mert sérül a bizalom, csökken az intimitás, az egymásra figyelés. Nincs, ami táplálja az egymás iránti szeretetet, elfogadást, kötődést. A gyengébb kötődések pedig hamarabb sérülnek jóvátehetetlenül. Nem ritka, hogy egyik vagy másik fél – noha igényelné is, mégis – szabadulni törekszik a szoros, számára már szokatlan kapcsolatból.

A csökkenő számú házasságkötésre azután növekvő számú válás esik. Főként a fiatalabbak, de az idősebbek körében is egyre több az olyan párkapcsolat, amelyben nem kötnek házasságot, sőt már az élettársi kapcsolatokon belül is növekszik azok száma, akik külön laknak, pénzügyeiket külön tartják. Csak a közös programokat „intézik” együtt. Így sokkal „egyszerűbb” a párkapcsolatot felbontani. Már pedig a kapcsolatok egyre sérülékenyebbek. Hűtlenség, az egyéni és a közös célok tisztázatlansága, összeférhetetlensége, a sok és eredménytelen veszekedés, a pénz hajszolása, karrierépítés, munkamánia, az igények növekedése, a tolerancia csökkenése szerepelnek legelöl a kapcsolatok felbomlásához vezető listán, de ott van a korábban megszokott függetlenség, a szabadság hiánya is. Az anyagiasság, a fogyasztói mentalitás térnyerése, a szex élvezeti cikké válása ugyancsak nem tesz jót a kapcsolatoknak. (Amúgy a társkeresést is nagyjából ezek akadályozzák.) Nem meglepő, hogy mind kevesebb gyerek születik. Az élettársi kapcsolatokon belül pedig még jóval kevesebb gyerek születik, mint a házasságokban. A fogamzásgátlás új módszerei megjelenésével a gyerek „vállalása”, és a születendő gyerekek száma egyébként is már döntés kérdése. Olyannyira, hogy meglehetősen sok harmincas, magasan képzett férfi és nő (éljen bár egyedül vagy akár harmonikus, stabil párkapcsolatban), tépelődik azon, hogy igazán akar-e gyereket, vagy csak a társadalmi elvárások miatt gondol erre. (A népességszám állandósulásához 100 nőnek legalább 210 gyermeket kellene szülnie.) Bár az is igaz, hogy az utóbbi években egyes nyugat-európai országokban a trend megfordult, vagyis növekedni kezdett a gyerekvállalási kedv. De ma már nemcsak a házasságkötések száma csökken, hanem – az életkor előre haladásával – az élettársi kapcsolatoké is. Végül pedig egyre több ember él – és „fogyaszt” – egyedül, miközben még a barátságok súlya, szerepe is csökken. Ez lenne a „szép új világ”?!


Budapest, 2008. november 3.

© Lillebror